17. rész-A titok

OMG ;) több, mint 2000 megtekintés! Köszönöm♥

Reggel mikor felébredtem hirtelen azt sem tudtam, hogy hol vagyok, de aztán eszembe jutott, hogy Alexéknál aludtam. Végig gondoltam, hogy mi történt este. Leírhatatlan érzés volt. Úristen én lefeküdtem vele!-ez most tudatosult bennem.

Felültem az ágyban. Alex èppen abban a pillanatban lépet a szobába. 

-Jó reggelt!-nyújtozkodtam.

-Neked is!-hajolt le és adott egy puszit a homlokomra.

-Hogy, hogy te előbb keltél fel?-kérdeztem fáradtan az, amúgy hétalvó, barátomat.

-Tudod az "első éjszaka"-mutogatott az ujjával-elég fárasztó.

Mutattam egy grimaszt az arcomon. Szóval ezzel azt akarta mondani, hogy neki nem az első? Gondolom neki nem az. De miért loholok még mindig ezen a témán? Tiszta gáz ez gondolatmenet. 

Végül elmentem mosakodni. Alex még este adott egy fogkefét és most is azt használtam. Megfésültem a hajamat és felkötöttem egy kontyba.

Az iskolatáskámban mindig van vészhelyzetre tus és spirál. Szóval őket is bevetettem, hogy az első szünet napon jól nézzek ki.:) 

-Már azt hittem, hogy elnyelt a WC.-nevetett Alex.

-Hát alig bírtam kimászni belőle...

-Hülye...!-adott egy puszit.-Amúgy nagyon jól nézel ki.

-Köszönöm.-öleltem meg.

-Na gyere, menjünk le!

-Anyukád mit fog szólni?-kérdeztem, mert igaz, ami igaz, ém még nem láttam fél év alatt az anyukáját. Annyit tudok róla, hogy egy kórházban dolgozik nővérként. Ami még furább, hogy az milyen szegény bútor van mindenhol, ahhoz képest, hogy a két fiú szobája ultramenő.;) És a fiúk apjáról szintén nem tudok semmit. Fura....

Mint kiderült Alex válaszolt a kérdésemre csak én nem figyeltem a nagy gondolkodásaim közepette.

-Alex, figyelsz?-integetett az arcom előtt. 

-Ja, bocsi csak elbambultam. Mit mondtál?

-Csak annyit, hogy igaz, nem nagyon vendég kedvelő, de szerintem most alszik.

-Ez komolyan megnyugtatott.-mondtam cinikusan.

-Na gyere már!-érintette a homlokát az enyémhez-Mitől félsz ennyire?

-Még Pesten amikor Robival voltam együtt, akkor náluk aludtam. Lementünk reggelizni és az anyja azt mondta nekem véletlenül, hogy Alma. Alma volt a suli rib.nca. Néhány nappal ezelőtt furcsáltam is, hogy beszélgettek, de akkor nem különösen érdekelt. Aztán ez történt... Kiderült, hogy vígan hancurozott vele miközben velem volt. De én hülye ezt is megbocsátottam neki. 

-Nyugi, szerintem anya alszik. És, ha mégse, és azt mondja, hogy Bia, ne felejtsd el, hogy jártam vele.-adott egy puszit. Én csak azokat a menő fiúkat fogom ki-ez egy szerény monológ volt ;)-akik szőke dívákkal kavartak...? 

Lementünk a barna csigalépcsőn. Nem volt szerencsém. Alex anyukája épp reggelizett Tomival. 

-Jó reggelt!-mondtuk egyszerre Alexal. Én csak szorítottam a kezét jelezve, hogy most el ne merjen menni valahova.

-Sziasztok.-ivott bele a kávéjába Alex anyukája. Tomi csak intett egyet jelezve, hogy köszönt.-Bemutatnál a kis barátnődnek?

-Ja, persze. Anya, Alex. Alex, Anya.

-Kiss Alexa, de minden barátom csak Alexnak hív.-nyújtottam a kezemet.

-Kelemen Nóra.-rázta meg a kezemet.

-Akkor nem is szeretnék zavarni...

-Már mész is?-nézett rám Alex.

-Hát szerintem igem. Otthon is várnak rám. Csak felmegyek a táskámért.

-Haza kísérlek!-adott egy puszit a vállamra. Én bólintottam és felmentem a lépcsőn. 

Amikor jöttem volna lefele, akkor hirtelen megálltam, mert az én nevemet hallottam. Tudom nem szép dolog, de hallgatóztam:

-Ezt az "Alex" nevű lányt ugye te sem gondoltad komolyan?-mondta Alex anyukája.

-Most megint mi a bajod?!-kérdezte idegesen Alex.

-Az, hogy egy lánnyal nem viselkedhetsz így! Naponta mást csajokat döngetsz. Lehet, hogy Biát nem érdekli, de egy olyan lányt, mint Alexát igen. És Biát ez azért nem érdekli, mert mindketten csak kihasználjátok egymást. De ez a lány téged tényleg szeret...

-A baj az, hogy már az első perctől, ahogy megláttam kezdtem érezni valami iránta. És ez csak fokozódott. De már megtettem minden sz.rt a tudta nélkül, amivel elronthatom ezt a kapcsolatot.

-Csak ne járj úgy, mint apád.

-Apával hagyjál!
Itt úgy éreztem, hogy nem bírom tovább hallgatni a beszélgetésüket, ezért inkább lementem a lépcsőn.
-Mehetünk.-álltam Alex mellé.

-Sziasztok!-intett Alex.

-Viszontlátásra. Szia Tomi!-köszöntem el én is.

Az út csendesen telt. Többször is megszeretett volna csókolni, de nem viszonoztam. Odaértünk a kapunkhoz.

-Alex...-szóltunk egyszere.

-Mondd.-adta át "udvariasan" a szót.

-Hallottam mindent. Csak annyit kérek mondd el részletesen az igazat.

-Bia volt az.-amikor kimondta ezt a nevet legszívesebben annak a csajnak a szőke haját egyesével téptem volna ki.

-Azt ne mond, hogy miattam csaltál meg!

-Pedig, de.-hajtotta le a fejét.

-Amiért nem szerettem volna még lefeküdni veled? Igen gondolom azért. De Bia már beadta derekát neked.-becsaptam a kaput és beléptem az ajtón. 

-Szia apu! Anyu!-öleltem meg.-Hanna itthon van?

-A szobájában.-felrohantam a lépcsőn. 

-Hanna!

-Szia!

-Lefekütdem Alexal!....és szakítottam vele.-mondtam már sírva.

-Mi van?! Nyugodj meg!-ült le mellém.-Mondj el mindent szépen lassan.

Elmeséltem minden egyes részletet.