20. rész-"Hazai utcalány"

-Szia Anya, Apa! Felmegyek Hannához. Sziasztok!-intéztem el a szüleimet gyorsan és felfutottam Hannához.

-Csak szerintem ilyen szemtelen?-hallottam apa hangját.

-Hanna! Szia!-mondtam lihegve.

-Szia! Mizu? Milyen volt az estéd?

-Az estém? Hát sz*r. Vagyis szuper, mert élveztem, de nem kellett volna. De ebböl most még nem érthetsz semmit. 

-Akkor elmondanád?

-Hát, este Lizánál voltam és Dani is ott volt. Liza elment a randizni, mi meg sétálni. Elkezdett szakadni az eső és mivel Dani közel lakik a parkhoz, ezért fel mentem hozzá és tényleg nem akartam csak elestem.

-Mit nem akartál?-értetlenkedett.

-Hát lefeküdni vele!

Hanna elképedve nézett rám, aztán megszólalt.

-Először is: Te nem vagy r*banc?

-Kösz.-mondtam, de úgy gondoltam, hogy igaza van.

-Nem, nem úgy értettem. Csak tegnap este Alex, ma meg Dani? Másodszor is: Dani nem az egyik legjobb barátod?

-Igazából csak annyi volt, hogy ott voltunk egymásnak. Én Alex miatt voltam ki bukva, ő Liza miatt. Ennyi.

-Aham...értem... És mi van Lizával?

-Liza túl tette magát Danin. Vagyis mindig az van, hogy vagy Dani nyomul és Liza nem veszi a lapot, vagy fordítva. Ebből Lizának elege lett és most megismerkedett egy fiúval. Ettől van most kiakadva Dani.

-De akkor is, hogy feküdhettél le vele? 

-Ajj...! Nem tudom.-ültem le lógatott fejjel Hanna mellé. Átsétáltam a szobámba gépezni, de nem volt hozzá hangulatom.

Bevettem a "csodabogyókat" és a nap további része csendesen telt. Gondolkodtam. Az éjszakámon. Vagyis az éjszakánkon... Jobban élveztem Danival, mint Alexal. Ez baj? Remélem, hogy nem.

Hannával és Balázzsal mi lehet? Úr isten Balázs és Tomi! Ők tudjàk!-folyt le a fejemen a gondolat menet.

-Vacsora!-hallottam ahogy anya hangja átszűrődött a csukott ajtómon. Idegesen mentem le a lépcsőn. Igaz, hogy megígérték a fiúk, de akkor is. Nem akarom, hogy Alex megtudja. Mégis csak Alexnak, Balázs és Tomi a legjobb haverja.

-Miért turkáljátok azt a kaját? A kedvenceteket főztem.-szólt ránk anya.-Gyros salátával.

-Utálom a salátát.

-Utálom a gyrost.-piszkálta Hanna a tányérjában lévő hús darabokat-Utálom a r*bancokat!

-Hanna! Hogy beszélsz?!-förmedt rá anya és apa. Én persze tudtam, hogy miért mondja.

-Ez nem rád vall...-rázta a fejét rosszallóan apa.

-Hát, persze!-nevettem kínomban és felálltam.-Mert a szuper kedves, aranyos Hanna sosem csinál semmi sz*r dolgot...

-Tudjátok mi a szerencsétek? Hogy Rita a nappaliban van és TV-zik.-vette el anya az asztalról a tányérokat.

-Húzzatok fel a szobátokba és gondolkodjatok el. Mi anyátokkal el visszük Ritát a barátnőjéhez, mert nála maradt Rita babája. 

-Nektek minek kellet még egy gyerek annak idején?-mondtam a lépcsőn állva anyáékra nézve.-Így is kettőnk közül csak Hannára tudtok figyelni. Tudom hülye példa, de igaz: Ha, Hannának megjön nem mész be dolgozni. És őt is kiveszed a suliból. Ha, nekem jön meg, akkor egy vécé tisztítás és egy szemét kivitel között mondod azt, hogy "Ilyen az élet. Én is túl éltem."

Hanna nagyon gyorsan behúzott a szobàjába.

-Ha ilyen aktív szerelmi életet élsz akkor legalább próbáld meg el takarni.-mutatott a nyakamra. Basszus a nyakam! Azt elfelejtettem. Gyorsan kiengedtem a hajamat.
A szobámban a fotelemben fetrengve néztem a tévét. A Viva és az MTV között kapcsolgattam. Anyáék már egy ideje elmentek. Volt némi bűntudatom, amiért csúnyán beszéltem velük, de kijött belőlem és sajnos az igazság. Tudom, hogy minden "lázadó korú" tini azt gondolja, hogy mindenben igaza van, de ebben nekem tényleg igazam van. Hisz mikor volt az, hogy anya feljött hozzám beszélgetni...bármiről? Az utolsóra emlékszem. Még Pesten volt és körülbelül 14 éves voltam. Azóta eltel két év...lassan három. Aztán lassan elaludtam.
-Kopogtak!-nyitott be a szobámba Hanna.
-Nyisd ki te!-válaszoltam reflexből és ránéztem a falon lévő órára. Pontosan 9 órát mutatott, szóval úgy fél órára elszunyáltam.
-Nem tudom! Most festettem be a körmömet.
-Jó, akkor kinyitom én.-legyintettem és lebaktattam a lépcsőn.
Az ajtóban két fickó állt.
-Jó estét! Mészáros Levente vagyok és ő a társam Abalóczy Miklós. Ön Kiss Hanna?
-Nem, Kiss Alexa vagyok. Kiss Hanna a testvérem.-mondtam zavartan, mert őszintén meglepett a két rendőr.
-És itthon tartózkodik?
-Igen.-bólintottam- Hanna téged keresnek!-szóltam Hannának.
-Balázs az?-futott le vidáman.
-Nem, a rendőrség. Az úr Mészáros Levente és...
-Abalóczy Miklós.-segített ki a rendőr.
-...Abalóczy Miklós. ismételtem el.
-Segíthetünk valamiben?
-Egy holttestet találtunk a parton. Szeretnénk, ha igazolnátok a holtestet. 

Ledermedve álltunk egymás mellett. "WTF?!" arckifejezéssel.

-És...és megtudhatnánk, hogy....ki...kié a holttest?

-Sajnálom, csak akkor nyújthatunk bővebb információt, ha bebizonyosodott, hogy közötök van a holttesthez.

Zombiként ültünk be az autóba. Az autóban, az ablakból néztem, ahogy a lámpák fényei gyorsan száguldanak el mellettem. 

Amikor odaértünk egy várakozó szerűségbe leültettek minket. Azt mondták szólnak amikor mennie kell Hannának. Mivel még nem múltunk el 18, ezért az idősebbünknek kell megnéznie. Hú, az néhány perc biztos számít...

Ki lehet ott? Akihez közünk van?-gondolkodtam. Hannát behívták, és bement, de még az ajtóban rám nézett. Én is így szoktam nézni rá, ha ki hívnak felelni. Segélykérően. Hanna néhány perc elteltével zokogva rohant ki. Nem gondoltam semmi rosszra, hiszen az ilyen detektív filmekben is sírva jönnek ki, ha nincs semmi sem, mert felzaklatja őket a holttest. 

-Gyere, szerintem mehetünk.-öleltem meg Hannát.

-Nem, nem mehetünk!-zokogott egyre jobban.

-Hanna, ki van ott?-kezdett el nekem is hullani a könnyem.-Ki van ott?-ismételtem meg a kérdést.

-A...apa!-zokogott egyre-egyre hangosabban csak én is beszálltam. Ketten árasztottuk el folyósot a hangunkal és a könnyeinkel. Egy nő jött ki az egyik szobából. Szőkére festett haja már le volt nőve látszik, hogy sokat dolgozik, fáradt, ideges, de megpróbált nekünk segíteni. Beszélgetett velünk.

-Krisztina vagyok. Segítek amiben akarjátok!- és beleivott a palackjába, amiben szénsavas ásványvíz volt. De nem zárta rá a kupakot, hanem egy hirtelen mozdulattal ránk öntötte az egészet.

-Alex! Kicsim, ébredj! Jól vagy?-hallottam a hangokat. Ahogy kinyitottam a szemet anyát, apát és Hannát láttam.-Nagyon rossz álmod lehetett.-húzott magához anya.-Emlékszel rá?

-Nem.-füllentettem.

-Kár, pedig szívesen megnézném az álomfejtő könyvemben.-tette le az asztalra anya a kis könyvecskét. 

-Nyugodj meg Alex! Bármit álmodtál, az nem létezik.-karolta át a vállamat apa.

-Remélem is.-mondtam és megöleltem. Megfürödtem és befeküdtem az ágyamba. Behunytam a szememet. Valami szépet,...valami nagyon szépet szerettem volna álmodni a sok rossz dolog után.

*2 nap elteltével*

...Hé, szőke, neked csak a vessző kell...-hallottam a zenét. Kinyitottam a szememet. A telefon fénye miatt hunyorogva néztem, de tisztán láttam, hogy 3 óra 8 perc volt. Azt is tudtam, hogy ki keres. Ha, nappal hívott volna, amikor tudok épp ésszel gondolkodni is, akkor valószínűleg nem veszem fel a telefont. De, hajnali háromkor nem tudok normálisan gondolkodni, ezért rögtön fogadtam a hívást. 

-Mi volt olyan fontos, hogy reggel háromkor felhívtál?-kérdeztem fáradtan és egyben idegesen.

-Te tényleg lefeküdtél valakivel?-hallottam Alex hangját (mert, igen, ő hívott...) ami nem éppen úgy hangzott, hogy nem tartalmaz alkoholt.

-Mégis miből gondolod?-kérdeztem zavarodottan.

-Madarak csicseregték...-nevetett kínjában hangosan.-Szóval?

-Mi szóval?

-Lefeküdtél valakivel? Igen vagy nem?

-Neked ez miért fontos? Szerintem nem tartozik rád..!

-Szerintem meg, de.-emelte fel a hangját.-Miért ne tartozna rám?

-Mert nekem nem volt másik pasim, miközben együtt voltunk. Amúgy meg igen összejöttem egy fiúval, de akkor mi már szakítottunk.... Köszönöm a hívásod, ha csak ennyit akartál, akkor szia.-próbáltam lerázni Alexot, hiszen semmi kedvem nem volt vele beszélgetni.

-Várj! Ki volt az a srác?

-Nem tartozik rád, főleg nem hajnali 3-kor. Jóéjszakát!-nyomtam ki.

Visszafeküdtem az ágyamba. Biztos Tomi vagy Balázs mondta el neki és valószinűleg nem direkt. 

Épp, hogy aludtam volna el újra hívott. Kinyomtam idegesen és némára tettem. A telefonom negyed négytől háromnegyed négyig világított. Folyamatosan hívott, de aztán megelégeltem és felvettem újra.

-Légyszíves, ne hívj többé!-mondtam nyugodt hangon.

-Légyszíves, gyere le!-kért ugyanolyan hangszínen. 

-Mi? Minek?-kérdeztem meglepetten és ekkor hallottam, hogy valaki megdobja egy kaviccsal az ablakomat. Lenéztem. Alex állt lent egy térdig érő farmerban, egy fejete polóban és egy farmer mellényben. Kinyitottam az ablakot és kinéztem.

-Komolyan egy kaviccsal? A sziklakertből hozhattál volna egy sziklát és azt is feldobhattad volna...

-Haha...nagyon vicces Humor Herold-mosolyodott el.-Lejönnél végre?

Rászántam magamat. A lábaimat szépen, lassan emeltem nehogy nyikorogjon a padló, de végre eljutottam az előszobáig.

Felkötöttem egy kontyba a hajamat, belebújtam egy papucsba és kimentem a hűvös nyári hajnalba egy nagyon rövid, szürke nadrágba és egy fekete topba, magyarul a nyári pizsamámba. 

Alex a bejárati ajtónk elött lévő padon ült. Leültem mellé és felhúztam a lábaimat.

-Szia.-mondta.

-Szia.

-Szerinted miért vagyok itt?

-Öhm...mert nem tudtál aludni és foglalt volt a szex telefon?-kérdeztem.

-Valaki nagyon poénos ma...-mosolyodott el-Alex, nekem te tényleg fontos vagy.-húzta a mutató ujját a térdemtől fölfelé egészen a csöppnyi nadrágomig, ettől kirázott a hideg és megkérdezte-Ugye még mindig szeretsz és felizgultál?-nézett rám pimasz mosollyal.

-Alex, te még mindig illuminált állapotban vagy szóval légyszíves menj haza.-Aztán hirtelen megcsókolt. Gyorsan eltoltam magamtól:

-Na, jó tényleg menj haza!-utasítottam.

-Igazad van lehet, hogy túl gyors voltam. Először az ágy, aztán a "puszi".-fogta meg a derekamat. Ellöktem magamat tőle hihetetlen gyorsasággal.

-Te nem vagy normális! És különben is mi a tökömet keresel nálunk? Menj haza pencizni és utána talán beszélhetünk!  

-Kivel feküdtél le?-fogta meg a kezemet és nézett a szemembe én meg az ővébe és, mint ha hirtelen normális lett volna.-Csak azt mond meg, ismerem?-naivan bolintottam. Egyre közelebb ért az orrunk egymáséhoz. Amikor teljesen összért, megkérdezte:

-Dani vagy Tomi?

Rámnézett és adott egy szájra puszit, aztán elfutott. Fent a szobámban azon gondolkodtam, hogy kitalálok magamra egy szót. Hazai rib*nc. Igen az találó lesz rám, mert nem a sarkon állok, hanem otthon, a szobámban. 

Lefeküdtem és a gondolataimmal elaludtam.