7. rész-Első nap az új suliban

 Szeptember 1. Ma van 2 hete, hogy nem beszéltem se Robival, se Kírával. Félek, hogy elmondták. Hiszen úgy érzem, hogy még szeretem Robit. Mit fogok mondani, amikor találkozunk?

-Alex! Itt vagy?- kérdezte apu.

-Ja, igen csak elgondolkoztam.

-Azt látom!-nevetett apu.

-Alex! Gyere már! Nem szeretnék elkésni, már az első reggel!-állt fel az étkezőasztaltól Hanna. 

-Jaaj, jó. Induljunk.

És elindultunk a suli felè. A gördeszkámmal oda-vissza gurulgattam mondjuk, mert Hanna gyalog ment. Amikor a sulihoz értünk, akkor csengettek be.    

-Elkésünk!-riadt meg Hanna.

-Nyugi!

Megkérdeztük a portást, hogy hova kell mennünk és felmentünk a 112-es teremhez, ahol ez állt: 11/b

-Én a-s szerettem volna lenni!

És benyitott Hanna és én utána.

-Elnézést a késésért!-mondta.

-Júj ikrek, és csajok!-fütyült ránk az egyik fiú. Ezen mindenki  nevetett csak a lányok nem. (Nem nagyképűségből mondom, de nem nagyon tetszett a lányoknak, hogy egyszerre ugyanolyan, két szép lány jött a osztályukba.) Végig néztem az osztàlyon és megláttam azt a három helyes fiút akik a kávézóban 2 hete végig nézték az életem legnagyobb hibáját vétem. De jó. Ahh!

-Kőszegi! Meg ne halljam mégegyszer! És lányok, miért késtek már az első napon?

-Alex miatt volt.-mutogatott rám Hanna.

-Nem is igaz! Ha, nem gyalog jöttél volna suliba, ráadásul nem ilyen lassan, akkor beértünk volna.

-Húúh!-fujtatott Hanna.

-Lányok, kérlek ne veszekedjetek! És az Alex nem egy fiú név? Erről jut eszembe, légyszíves mutatkozzatok be!

-Kiss Hanna vagyok,-kezdte Hanna- az okosabb.- nevetett rám gúnyosan.

-Kiss Alexa vagyok, de mindenki csak Alexnak szólít, és Hanna szerint én vagyok a hülyébb.-ezen mindenki nevetett, de nem értem miért. Szerintem nem mondtam semmi vicceset.

-Szeretném, ha más becenevet választanál magadnak, mert van egy Alex nevű fiú az osztályban.-mutatott az egyik fiúra. És kire mutatott? A három fiúból az egyikre. Egyre jobb...

-Nem fogok más nevet választani 16 év után.-mondtam határozottan.-Az Alexára nem hallgatok.

-Rendben, de azért gondolkozz rajta, mert elég zavaró lesz. Kérem a többieket is, hogy mutatkozzanak be! 

Látszik, hogy ez nem budapesti suli. Összesen 17-en vagyunk és minden évfolyamban csak két osztály van. Legalább könnyen megjegyezzük a neveket. Nekem tetszik.:) Nálunk(velem  együtt) 7 lány van és 10 fiú.

Lányok: Bia, Dia ők a "cica babák".

Flóra, Kitti kedves, lányok. Lizának olyan a stílusa, mint nekem szerintem jóban leszünk.:)

Fiúk: Csabi, Zoli a stréberek. Laci, Andris az örültek. Beni, Tibi a kockák. Dani a deszkás srác. Balázs, Tomi, Alex ők is deszkáznak, de ők inkább a menő fiúk.

-Üljetek le!-mutatott két üres helyre a tanárnő. 

-Èn nem ülök mellé!-mondtuk egszerre Hannával, de nem volt más választásunk... 

-Alex!-emelte (most már tudom a nevét a tanárnőnek) a  hangsúlyt az Alexre, Kékesi.-A deszkádat légyszíves ne vidd oda hagyd az ajtó mellett! Nem fogom ellopni.

-Bármi megtörténhet tanárnő.-mondtam kicsit gúnyosan,  mert tényleg féltettem a deszkámat és odagurítottam az ajtó mellé. A többihez.:) Mikor vége lett az első órának (szeptember 1-jén nem szoktunk tanulni)

kimentünk az udvarra és Bermudától a London ment, mikor kiértünk. Hannával ráültünk a pad tetejére. Én zenét hallgattam, Hanna facebookozot a telefonján. 

-Sziasztok!-jött oda hozzánk Liza és Dani.

-Alex, igaz?-mutatott felém Liza.

-Igen.

-És tényleg deszkázol?-kérdezte Dani.

-Ühüm-bólintottam.

-Az szuper! Akkor  egyik nap elmehetnénk együtt deszkázni!-lelkesedett Liza.

-Júj, de jó! Mikor?

-Hát, ma is mehetünk, de ma jönnek Alexék is.-mutatott a három fiúra akik Diáékkal és az  a-sokkal voltak.

-Menjünk! Csak majd hívjatok fel!

Lizával és Danival telefon számot cseréltünk és becsengettek. Utolsó óra után hazaindultam Hannával, Lizával és Flórával. Kiderült, hogy egy utcába lakunk.:) 

-Sziasztok! Milyen volt az első nap?-kérdezte anyu,  miközben Ritát ettete az etetőszékben. 

-Nagyon jó!-mondtuk egyszerre.

-Alex, neked is?

-Igen, és képzeld, ma 6-kor megyek deszkázni a többiekkel!-mondtam boldogan.    

-Ja és két lánnyal  egy utcában lakunk, velük jöttünk haza. Az egyikkel fog ma deszkázni Alex.-mondta Hanna.

-Nagyon örülök, hogy jól éreztétek magatokat, és te Hanna nem mész valahova?-kérdezte anyu Hannától.

-Nem, de nem is mennék. Inkább átnézem mit fogunk tanulni a jövőben.

Anyuval riadtan összenéztünk.

-Nem hiszem el, hogy rokonok vagyunk!-mondtam elképedve Hannának.

-Hidd el, én se!-vágott vissza, majd felmentünk a (saját ) szobánkba. Hirtelen olyan bátor lettem, hogy felhívtam Robit.

Nem is köszönt csak ezt mondta/kérdezte gúnnyal teli hangon:

-Hogy tetszett az ajándék Mrs. Hajós?

-Robi, ő csókolt meg!-mondtam zokogva.(Pedig nem szokásom zokogni.).  

-Hah, persze!

-Nem muszály elhinned, de én még szeretlek!  

-Én is szeretlek...csak múlt időben!

És kinyomott. Gyorsan bekapcsoltam a gépen, mert 2 hete csak telón voltam facebookon és ott nem látszodik minden. Beléptem a facebookba és ettől féltem, hogy tényleg nem történt semmi. Vikiék nem szakítottak.   

   Dühösen felhívtam Kírát. 

-Miért nem az igazat mondtátok?-kezdtem köszönés nélkül.

-Miért ne? Ti ugyis szakítottatok Robival, akkor Petinek miért rontsuk el az életét?

-Szuper! Elrontottátok az én életemet.    Miért vagy ilyen?

-Mert Robi szeretett téged és te Petit csókoltad meg!  

-Ő csókolt meg!- mondtam és kinyomtam. Ahogy kinyomtam újra       hívtak: 

-Szia Alex! Itt vagyunk!-mondta Liza.

-Oké megyek!       

- Elmentem.       

-Szia. Vigyázz magadra!-mondta anyu.         

-Hova mész?-kérdezte apu.

-Majd anyu elmondja.

És kiléptem az ajtón.

-Mi a baj?-kérdezte Liza, mert látta rajtam, hogy valami van.

 -Kit verjek le?-kérdezte Dani.

-Köszi, de senkit nem kell.-mondtam nevetve.

Elmondtam az egész történetet, még azt is, hogy láttam Alexéket a kávézóban a csóknál. Aztán valaki ráugrott Lizára. Balázs volt az.

-Hülye ez fájt!-mondta Liza, miközben felhúztam a földről, mert mindketten elestek a deszkával.

-Jól van na, azt hittem, hogy megmaradunk ketten egy deszkán.-mondta, míg felállt.

-A te szemszögedből jobb volt hallani, mint amit Balázs és Tomi talált ki.-mosolgyott rám Alex. Dani elöbb reagált, mint én.

-Mióta követtek minket?-kérdezte Dani.

-Azóta, hogy tudjuk, hogy jártok. Együtt jöttetek ki Liza házából. És te át karoltad a vállát!-mondta Tomi Daninak.

-Mert haverok vagyunk!

-És, ha járnánk nem tennénk meg ezt!-mondta Liza, mire megcsókolta Tomit és Dani engem. Mondanám, hogy meglepedt, de nem szeretnék hazudni. (Azért egy kicsit meglepődtem.) 

-Aztaaaaa!-pacsizott össze Tomi és Balázs. Én ennek annyira nem örültem:

-Ha mégegyszer valaki megcsókol, úgy, hogy én nem is számítok rá azt pofán.....!

-Jó. Oké, értjük.Nyugi.-csitított Liza.

-Halljátok, kb 35 perce indultunk el és még most sem értünk oda.-nézett az órájára Tomi.

-Akkor induljunk.-állt fel a deszkájára Alex. Utána még 10 percet kellett menni a deszkán és odaértünk. 

-Na, hogy tetszik?-kérdezte Liza.

-Júúj, ez szebb, mint a budapesti deszka park!-mondtam.

-Nézzük meg, hogy mit tudsz!-mondta Balázs.

Mikor végeztünk mindenki hazaindult. Velem most csak Alex jött, kiderült, hogy vele is egy utcában lakok csak ő az utca végén. Liza ma az apukájánal alszik és ő a város másik részén él. Gyalog mentünk és a deszkánkat vittük.

-Mióta deszkázol?-kérdezte Alex, miközben sétáltunk.

-Hat éves korom óta. 

-Látszott, hogy nem tegnap kezdted.-mosolygott rám, menő jó fiúsan. Itt egy picit elvörösödtem és rá mosolyogtam.

-És te mióta?-kérdeztem.

-Én is egy ideje. Én hét éves korom óta. 

-Huh, az is egy idő.-mosolyogtam Alexre, de a magkellett ráznom a hajamat, mert az egész belelógott a hajamba.

-Héj! Az egész hajad az arcomban van.-mondta Alex nevetve.

-Júj, bocsi!-nevettem fel én is.

Hirtelen megszólalt ByeAlextől a Kedvesem a farmer nadrágom zsebében. 

-Még egy Alex. Már hárman vagyunk.-mondta Alex.

-Hülyee!-löktem meg Alexet és felvettem a telefonomat.

-Szia...

-Szia Alex! Mikor jössz már haza? Félek! Van egy pók a nappaliban.-mondta Hanna riadtan.

-Miért? Anyáék nincsenek otthon?

-Rita leesett a kanapéról és beütötte a fejét. Bevitték a kórházba.

-Oké. Mindjárt otthon leszek.

És leraktam.

-Nem baj, ha deszkával megyek, mert sietnem kell?-kérdeztem Alexet.

-Hát, ha nem baj, akkor mennék veled.-mondta-Amúgy ki a te "kedvesed"?-kérdezte nevetve.

-A tesóm...el sem hiszem, hogy rokonok vagyunk! Most például, azért hívott, mert van egy pók a nappaliban.

-Háát, oké. Menjünk, mert bajok lesznek!-mondta, mire mindketten felnevettünk. Deszkán kb. 5 perc alatt haza értem. 

-Köszi, hogy haza kísértél!-mondtam Alexnek, mikor a kapuhoz értünk.

-Egy utcában lakunk. Még jó, hogy haza kísérlek!-nevetett rám és vállon veregettet.

-Hali!-köszöntem el Alextól.

-Szia!-köszönt vissza és elgurult.:)

-Na, hol az ea nagy pók?-kérdeztem Hannától.

-Felszívtam porszívóval.-zokogott Hanna.

-Öööö...akkor én most, magadra hagylak.-mondtam zavartan Hannának. Utána már csak fent voltam a szobában, mert a parkban van egy büfé és ettem egy hot dogot. 

Nem szoktam pontozni a napomat, de: 

A mai napom: 4,

Rossz: a telefon beszélgetések miatt.

Jó: az este miatt.

Elalvás elött gyorsan lefirkantottam az osztályt.:)

6. rész-A szülinap

Hááát, hol is kezdjem? Reggeltől? Igen a reggel jó lesz, onnan kezdem a mai napomat.
Reggel anya és apa ébresztett szombat 8-kor(!!!), a születésnapom miatt.
-Kelj fel kicsim! A hasadra süt a nap!-mondta anyu,
-Had süssön! Legalább lebarnul a hasam.-mondtam, mikor a fejemre húztam a párnámat.
-Na gyere Alex, már a nővéred is felkelt!-mondta apu.
-Jó, akkor ő lesz a példaképem!-mondtam, miközben felültem az ágyamban.
-Lehetnék is, okos vagyok, kedves, ügyes és ízlésem is van...-mondta Hanna.
-Rohadt jó a barbies szobád...csak az a baj, hogy 16 éves vagy! Legalább én szép vagyok...
-Na, ezért vagyok én okosabb.Alex-ült le az ágyam szélére-mi ikrek vagyunk!
-Elég legyen!-szólt ránk apu-Felébresztitek Ritát!
Hanna, pedig elkezdte mondogatni, hogy ő nem is csinált semmit csak megvédte az igazát. Én csak megvontam a vállamat.
A délelőtt nyugisan telt. A nagyiék is jöttek, (apa szülei) egy szürke körömlakkot meg pénzt kaptam és ezt jó ötletnek tartom.:)
Hanna valami új rózsaszín körömlakkot meg egy pink pulóvert.Ők amúgy Veszprémben élnek nem messze tőlünk. Anya szüleitől egy amerikás fülbevalót kaptam és pénzt. Postán. (Los Angelesben élnek. Imádok ott lenni.:)Ezen a nyáron sajnos nem voltam :( )
Délután "furcsa" dolog történt. Ültem a nappaliban Hannával és csengettek.
-Nyisd ki...-mondtam fáradtan Hannának. Anyáék aludtak, mert ők még fáradtabbak voltak, mivel Rita egész este bőgött.
-De...Ah mindegy!-állt fel Hanna.
Kinyitotta az ajtót és Kíra és Peti volt ott.
-Ááááááááááááá-rohant oda hozzám Kíra.
-Persze, gyere csak be!-dünnyögte Hanna.
-Szia Alex! Úgy hiányoztál!
-Te is nekem Kíra! Amúgy mit kerestek itt?
-Hát szülinapod van és megakartunk lepni. Nem örülsz?
- Jaj Kíra, nagyon örülök csak meglepődtem. Ez a legnagyobb ajándék, hogy itt vagytok!-öleltem meg Kírát.
-Bejöhetek?-kérdezte Peti.
-Nem.-mondta egyszerűen Hanna és rácsukta az ajtót. (Azt tudni kell, hogy Hannának Peti tetszett. Jártak is egy ideig, de kiderült, hogy Petinek akkor tetszettem. Ezen Hanna nagyon berágott és szakítottak. Mi ezen összevesztünk Petivel és egy ideig nem is beszéltünk. Azt már nem tudom, hogy jöttek össze Vikivel.)
-Jaaj Hanna, rohadt fárasztó vagy ma.-mondtam, míg mentem kinyitni az ajtót.- Szia Peti!
-Szia Alex!-ölelt meg Peti.
-JÚJ, az ajándék!-és odaadott egy szivárványos zacskót Kíra. Egy közös kép volt benne. Kíra, Robi, Peti, Viki és én.-Ja és aláírtuk a hátulján!
-Köszönöm!-öleltem meg Kírát és Petit!-Amúgy a többiek?
-Nem tudtak eljönni. Robi a nagymamájához ment, mert nagyon beteg. Viki pedig a nagynénje esküvőjére ment.-mondta Peti.
-Amúgy köszi az ajándékot, nagyon tetszik.- mondta Hanna.
-Jaj, tényleg itt a te ajándékod Hanna...-nyúlt zavartan a zsebébe Kíra-Ööö....itt is van.
És Kíra kivett egy csomag rágót a zsebéből.
-Kösz-mondta szintén zavartan Hanna, majd felment a szobájába.
-Na, megmutatod a várost?-kérdezte Peti.
-Megmutathatom. Júúúj, a Balaton partján van egy nagyon jó kávézó szerűség. Elmegyünk oda?
-Jóóóó menjünk.- mondta Kíra. Ááááááá-sikítottuk egyszerre Kírával.
-Lányok, kimehetek, ha gondoljátok.-mondta Peti, de nem volt időnk mit mondani, mert Rita elkezdett sírni.
-Húzzunk innen!-mondtam riadtan és elindultunk.
Nagyon jól telt a napunk és szerencsére Kíráék este mentek csak haza az utolsó vonattal.:)
-Júúj nézd azokat a helyes srácokat! Minket néznek!-mutatott Kíra a mobil kávézó előtt lévő asztalnál ülő srácokra.
-Júj, tényleg tök helyesek.-mondtam Kírának.
-Lányok, ma másodszorra érzem úgy magamat, hogy nem vagyok ide való.-mondta Peti kicsit zavartan, mi pedig felnevettünk.
-Pisilnem kell.-mondta Kíra.
-Akkor menj.-mutattam a mobil wc-re.
-Nem merek.
-Elkísérjelek?De nem megyek be!
-Oké!-bólintott boldogan.
Elkísértem és visszamentem Petihez.
-Húúú, olyan jó, hogy itt vagytok!-mondtam Petinek és megöleltem.
-Igen, én is nagyon örülök.-és ahogy ezt kimondta egy felfoghatatlan dolog történt, MEGCSÓKOLT!
Elég hosszasan. Az asztalnál ülő fiúk "húúúúú"ztak egy sort, majd úgy megijedtem, mint még soha.
-Alexa! Bárcsak megáldott volna az isten egy kicsi aggyal legalább! És téged is!-üvöltötte az arcunkba Hanna.
-Alex, hogy tehetted ezt Robival? És te Vikivel? Peti, Robi a legjobb barátod!- nézett ránk Kíra szomorúan, úgy, hogy még mindenki minket nézett.
-Kíra, mi már szakítottunk Robival.
-Nézd meg jobban az ajándékod!-mondta szomorúan és lenézően egyszerre.
-Most, pedig irány haza!-húzott maga után Hanna.
-Te, pedig a vonathoz jössz!-mondta mérgesen Kíra. Ha lett volna nála másik ruha, akkor az emósat vette volna fel.
Mikor hazaértünk lefürödtem és bement a szobámba, ahol bekapcsoltam a tv-t. Anyuék kicsit megijedtek, hogy miért vagyok ilyen rossz kedvű a születésnapomon, de Hanna megnyugtatta őket, hogy hiányoznak Kíráék.
-Alex.-kopogott be a szobámba Hanna.-Miért csináltad?
-Ő csókolt meg!-mondtam Hannának, de mintha a falnak beszéltem volna.
-Nem csodálom, ahogy viselkedtél vele...megölelt, megölelted, vagy ő puszilt meg, vagy te őt...és ezt simán, akár Robi előtt is.-ezen, azért elgondolkodtam...:/
-Mert a barátom!
-Szerinted miért nem szerette Robi, amikor egyedül voltál Petivel? Mert féltett!-mondta "végszóként" és kiment a szobámból.
Most már sírva nyitottam ki a papírzacskót amiben a kép mellet volt még egy kép amit észre se vettem meg egy levél:

Az ő egyszerű kézírása és a kedvenc fotóm.♥
Ez most lényegtelen, de leírom. 2 hét van suli kezdésig.

5. rész- Az új "otthon".

Balatonfüred. Szép hely. De én pesti vagyok. A II. kerületből. Hiányoznak a barátaim, a bulik, Robi, Kíra, Peti, Viki,mindenki. És ki miatt robbant fel az életem? Rita miatt! Ha ő nincs nem költözünk vidékre. Apának nem kell vidéken munkát keresnie. Minden maradt volna a régi. 4hét múlva kezdődik a suli. Soha nem gondoltam volna, hogy ezt mondom, de örülök, hogy Hannával vagyok egy osztályban.Tavaly egy osztályba jártunk, de engem átraktak amikor graffitivel összefirkáltam az ablakot. Rita egésznap bőg a rózsaszín szobájában. Bahh... Hannát egyszerűen nem értem, ő várja az új sulit. A kocsiban nem szóltam egy szót se.

-Alex, szedd ki a füledből azt az izét!-szólt rám anyu. Amúgy mindent hallottam . Kornt, ByeAlexet, Majkáékat és hasonlókat hallgattam. Amúgy a szobám sötétszürke színű és az egyik falon ahol a tv-m van ott egy nagy angol zászlós tapéta van. Az ablakom előtt van az ágyam. Coca Colás.:) Az ablakom párkánya olyan széles, hogy letudok oda ülni. Van egy hatalmas hangszoróm.<3

A szobám nagyon tetszik, de a többiek hiányoznak belőle...

Hanna szobája rózsaszín-lilla. Nem rossz, de nem az én stílusom.

4. rész-A buli

Miután vége lett a próbának Hanna jött be a garázsba.
-Alex, nekem kellett elpakolni a szobádban.-mondta Hanna.
-Ok.
-Ennyi?
-Hatódjak meg?
-Legalább köszönd meg!
-Mit?? Hogy bementél a szobámba a tudtom nélkül és a cuccokat beleraktad egy kartondobozba?
-Szuper, hogy ezt megbeszéltétek.-mondta gúnyosan Viki.-Alex, Hanna most szépen kísérjétek el Petit parfümöt venni.
-Parfümöt?-mondta nevetve Robi.
-Igen anyámnak kell.
-És miért nem te kíséred el Petit?-kérdezte Hanna.
-Kedves Hanna! Tudod nekem vannak fontos dolgaim is. Nem úgy, mint neked aki a rózsaszín gitárját tisztogatja egész nap és játszani se tud rajta...
Hannának (szokásosan) könnybe lábadt a szeme.
-Viki!-szólt rá Peti és én is.
-Mi van!? Ahhh, Hanna bocs az igazságot.-mondta Viki.
-Áá, semmi baj. :)-mosolygott rá Hanna.
-Két kérdésem lenne. Hol van Kíra?
-Ma emós.-mondta Robi.-De nyugi biztos taliztok még.
-Remélem. A másik Robi te miért nem jössz?
-Azért Alexa, mert valószínűleg, akkor semmire sem megy veletek Peti és Robi segíteni fog nekem!-mondta Viki.
-Jó tudni!-vágta rá Robi.
Elmentünk a plázába és ezt a parfümöt választottuk Peti anyukájának, ameddig ő zenét hallgatott.

Elég drága volt, de azt mondta, hogy megérdemli az anyukája ezt az ajándékot a 40. születésnapjára.:) 6 óra volt, mikor odaértünk Petiék házához.
-Júj, haza kéne menni már Alex késő van!-mondta Hanna.
-Te hülye vagy húgi!-mondtam.
-Én születtem előbb!!!
-Az mindegy. Most komolyan haza akarsz menni ilyen korán! Évente egyszer fogunk találkozni a barátainkkal.
-Jó, oké.
Bementünk a garázsba és mindenki mondta, hogy:
-MEGLEPETÉS!
Kíra a nyakamba ugrott és nem tűnt emósnak. Inkább hippisnek.
-Nem azt mondtad, hogy ma emós?-kérdeztem Robit.
-Idáig az volt.-vonta meg a vállát és megpuszilt.
-Hiányozni fogsz!!! Ne menj el!-bőgte Kíra.
Kifutottunk az udvarra és én is elsírtam magamat.
-Nem akarok elmenni!-mondtam Kírának.
-Alex, én sem szeretném, hogy elmenj, de ez a szüleid döntése. Velük kell menned.-mondta Viki.
Megöleltem Vikit, erre azt mondta Kíra:
-JÚÚÚj, csoportos ölelés.
És erre a mondatra kijött az összes lány osztálytársam a garázsból: Barbi,Maya,Móni,Cinti,Liza,Lili,Editt,Tamara,(+Kíra és Viki)
A többiek bementek és Robi kijött hozzám.
-Miért szeretnéd ennyire, hogy szakítsunk?
-Én nem szeretném, de szerinted az ugyan olyan lesz, mint régen? Robi max. évente 2x fogunk találkozni!
-Akkor utolsó csók?:)
-Utolsó csók.:)
Na jó, nem volt az utolsó, mert haza kísért Robi, Kíra, Viki és Peti.
A mai napon fantasztikus és szörnyű is volt.
A holnaptól rettegek.

Mivel már elég sokan olvassátok a blogomat, szeretném, ha kaphatnák róla véleményt.:)                                                                                           

3. rész-Félelem:)

Elindultunk Petiékhez. Kb. délután 2 volt mikor odaértünk.Az apukája nyitott nekünk ajtót.
-Félek.-mondtam, mikor odaértünk a garázs ajtóhoz.
-Mitől?-mondta nevetve Robi, mikor megsimogatta az arcomat.
-Vikitől.
-Nyugi, csak....2 ÓRÁT késtünk! Maradjunk itt! Én nem megyek oda be!
-Miért nem mentetek még be?-kérdezte Peti anyukája, egy tálca sütivel.
-Ööö...Hát mi, csak izééé-mondta Robi.
Peti anyukája kinyitotta az ajtót. hogy bevigye a sütis tálcát. És meglátott minket Viki.
-Én elfutok, te pedig feláldozod magadat értem!
-Köszi te hű,bátor lovag! Először engem öl meg, utána a szaglásával kinyomozza, hogy te hol vagy.
-Nem baj, tovább élek!-és elfutott, ott hagyott egy felém közeledő vadállattal, akinek vérben forgott a szeme.
-Figyi Viki, tudod holnap elköltözöm és Robi megakart lepni, hogy...
-Kit érdekel! Alexa nekem meg az lenne meglepetés, ha egyszer nem késnétek! Istenem, hogy mehettem bele egy olyan banda létrehozásában, amiben te vagy a "frontember" , hiszen csak ütögeted a dobokat...
-Viki, én éneklek is...
-Befejezhetem? A frontembernek nem kéne késni, nem kéne a színpadon, nem kéne gördeszkával begurulni a színpad közepébe, és nem kéne ilyen hülyének se lenni...-ezen elnevettem magam. Ha azt mondják rám, hogy hülye vagyok, azon mindig nevetek.:)
-Jó oké Viki, szerintem értette.-mondta Peti, mikor odajött hozzánk. Ekkor Viki megcsókolta Petit.
-És te is rohadtul idegesítesz!-mondta Viki, végül Petinek.
-Tudom Viki...
Viki elment megkeresni Robit.
-Na Alex, barátkozol a holnappal?
-Háát, őszintén szólva, nem.-felültem a kanapéra törökülésben (már a garázsban) és Peti leült mellém.             -Hiányozni fog minden.- Peti adott egy puszit a homlokomra, majd mindketten felálltunk. Viki érkezett meg Robival.
-Rohadtul ne késs el újra!-üvöltötte Viki Robinak.
-Ez is.-mondtam, mire Peti felnevetett.
-Na, akkor húzzatok a helyetekre!-mondta Viki.
Én beültem a dobokhoz, Robi odament az elektromos gitárjához, Viki a gitárjához, Peti a basszusgitárjához. Mindenki előtt volt egy mikrofon és ez volt a Secret Mission nevű zenekar. :)

2. rész-Bucsú(3.rész)

-Te tudod mióta járunk?-kérdeztem, mikor kiértünk a suliból.

-Ööö...percre pontosan nem tudom, de kb. másfél éve. Te tudod?- kérdezte, míg rászálltunk a deszkánkra.

-Ha tudnám, akkor nem kèrdeztem volna.-nevettem.

Erre ő összekocólta a hajamat.

Észre se vettem, hogy már megint máshol vagyunk.

-Júúúúj, Meki!- és azzal a lendülettel, már bent is voltam megnézni, hogy mit egyek.

-Alex ugye tudod, hogy ma csak egy BigMac menüt kapsz?- kérdezte Robi.

-Ne má'. Mér'?

-Mert megyünk próbálni, hogy fogsz beférni a dobok közé. :)

-Jó, oké. Ma csak egy menüt.-nevettünk fel egyszerre.

Kint ültünk le.(A deszkák miatt.)

Hát elég furán nézhettek minket. Egy 15 éves csaj BigMac menüvel. És egy 16 éves fiú Happy Meal menüvel. Mondjuk két BigMac menüvel hülyébben nézek ki. 

-Naa Robi, légyszi ő a kedvencem. Légyszi add nekem- könyörögtem Robinak, akinek egy plüss Törperős volt a kezében.

-Amúgy, neked nem az lenne a normális, ha Törpillát szeretnéd? Ja te nem vagy normális.

-Ez gonosz volt-mondtam "sértödötten", mikor felnevettünk.

-Na, gyere induljunk!-mondta Robi.

2. rész-Bucsú(2.rész)

Délelőtt volt, mikor deszkán elindultunk Petiék garázsához. Petiék utcájába értünk,(Petiék háza abban az utcában van, mint a suli.) mikor azt kiálltotta Robi:

-Verseny a suliig!-és elindult a suli felé.

-Istenem, még mindig azt hiszed, hogy legyőzhetsz?-mondtam nevetve.(Menet közben.)

-Hát megpróbáltam. 

Mondta miközben megcsókolt.

-Ügyes vagy!

-Tudom! Hallod, nem fogunk elkésni?

-Nem.-fogta meg a kezem. -Tudod hova hoztalak?

-Ööö...a suliba?

-Na jó. Ez egy kicsit romantikusan fog hangzani, de nem az...

-Jó, oké..Mondjad már!-türelmenkedtem,  

miközben adott egy puzsit a homlokomra.

-...ahol először megcsókoltalak! Reménykedtem, hogy rájössz erre magadtól is, hogy ne nekem keljen kimondanom -mosolyodott el.-de hát, ismerlek. Arra, hogy rájössz magadtól, hogy miért jöttünk ide, arra 1 Ft-ot se adnék. 

Jót nevettem magamon, Robi meg azon, hogy milyen jókat nevetek a saját hülyeségeimen.:)

Odahúzott magához és megölelt.

A portás beengedett minket, de csak Robi miatt. Amióta fogadásból összegraffitiztem az a-sok ablakát azóta nem nagyon bír. 

Kimentünk az udvarra. Odamentünk a foci pályára. És beugrottak az emlékek. Hannával veszekedtünk és félig hippis, félig emós legjobb barátnőm nyugtatgat engem, hogy nem baj, majd Hanna máskor berúgja a kapuba a labdát.(Aznap hippis kedve volt.) Utána hátra fordulok és, mint kiderült az egyik legjobb haverom ott állt a hátam mögött. Túl közel. És összeért a homlokunk. És ő megcsókolt(!!!). Én elötte nem tudtam mit érzek iránta. Azt hittem, hogy csak haverok vagyunk, de nem. Hiszen szeret, még most is. És én is őt. 

És ennek a csóknak már másfél éve.

2. rész-Bucsú(1.rész)

Ma Robinál aludtam. Ő a földön. Én az ágyában. Anyuék és az ő szülei is csak, így engedik meg.:) Most azért voltam nála, mert ez a nap más volt. Ez egy igazán szomorú nap volt.(Ezt majd később megtudjátok.)

-Robi! Szakítanunk kell!-pattant ki az álom a szememből.

-Alex én várok.-állt fel a földön lévő matracról.

-Szeretlek-mondta. Ezt mindig is tudtam, de mégis meglepődtem. Nekem még ezt soha sem mondta, hiszen nem illik ez a szöveg a menő imidzséhez.:)

A másik osztályból a "pláza cicák" soha sem értették, hogy mit szeret bennem a menő Robi. Én sem.:)

-Robi értsd meg,ez így nem lesz jó!-mondtam, úgy, hogy legurult egy könnycsepp a szemem sarkából.

-Ne má' te tudsz sírni!-mondta Robi. Mindig tudja, hogy hogyan kell megvígasztalni. Felnevettem. Leült mellém és a hajamat kisöpörte az arcomból. És hosszasan megcsókolt.

-Alex, ha azt gondolod, hogy ez egy romantikus pillanat, akkor tévedsz.

És azzal a mozdulattal összetúrta a hajamat és megcsikizett.

-Na gyere, még vannak próbák!-és nyújtotta a kezét, hogy segítsen felállni.

Utána deszkára szálltunk.

1. rész-Bevezető

Alexa vagyok, de mindenki Alexnak szólít.

15 éves vagyok. Van két testvérem. Hanna és Rita... 

Hanna az iker tesóm. Kinézetre teljesen hasonlítunk, de belsőre...Hát az ellentétem. Mindenben.

Én inkább fiús stílúst képviselem, ő a lányosat. Én deszkázom, ő fut, ő egészségmániás és mindenre finnyás, én meg a bármit megeszem típus,ő a rózsaszín Hannah Montana gitárján játszik, én a dobomon.

 Tudom, hogy mindig számíthatok rá és ő is rám, de mi ettől függetlenül folyton veszekszünk.

Rita pedig? Ő miatta van ez az egész! A suli váltás, Robi...

2 és fél éves, de tönkre tette az életemet.