Reggel anya és apa ébresztett szombat 8-kor(!!!), a születésnapom miatt.
-Kelj fel kicsim! A hasadra süt a nap!-mondta anyu,
-Had süssön! Legalább lebarnul a hasam.-mondtam, mikor a fejemre húztam a párnámat.
-Na gyere Alex, már a nővéred is felkelt!-mondta apu.
-Jó, akkor ő lesz a példaképem!-mondtam, miközben felültem az ágyamban.
-Lehetnék is, okos vagyok, kedves, ügyes és ízlésem is van...-mondta Hanna.
-Rohadt jó a barbies szobád...csak az a baj, hogy 16 éves vagy! Legalább én szép vagyok...
-Na, ezért vagyok én okosabb.Alex-ült le az ágyam szélére-mi ikrek vagyunk!
-Elég legyen!-szólt ránk apu-Felébresztitek Ritát!
Hanna, pedig elkezdte mondogatni, hogy ő nem is csinált semmit csak megvédte az igazát. Én csak megvontam a vállamat.
A délelőtt nyugisan telt. A nagyiék is jöttek, (apa szülei) egy szürke körömlakkot meg pénzt kaptam és ezt jó ötletnek tartom.:)
Hanna valami új rózsaszín körömlakkot meg egy pink pulóvert.Ők amúgy Veszprémben élnek nem messze tőlünk. Anya szüleitől egy amerikás fülbevalót kaptam és pénzt. Postán. (Los Angelesben élnek. Imádok ott lenni.:)Ezen a nyáron sajnos nem voltam :( )
Délután "furcsa" dolog történt. Ültem a nappaliban Hannával és csengettek.
-Nyisd ki...-mondtam fáradtan Hannának. Anyáék aludtak, mert ők még fáradtabbak voltak, mivel Rita egész este bőgött.
-De...Ah mindegy!-állt fel Hanna.
Kinyitotta az ajtót és Kíra és Peti volt ott.
-Ááááááááááááá-rohant oda hozzám Kíra.
-Persze, gyere csak be!-dünnyögte Hanna.
-Szia Alex! Úgy hiányoztál!
-Te is nekem Kíra! Amúgy mit kerestek itt?
-Hát szülinapod van és megakartunk lepni. Nem örülsz?
- Jaj Kíra, nagyon örülök csak meglepődtem. Ez a legnagyobb ajándék, hogy itt vagytok!-öleltem meg Kírát.
-Bejöhetek?-kérdezte Peti.
-Nem.-mondta egyszerűen Hanna és rácsukta az ajtót. (Azt tudni kell, hogy Hannának Peti tetszett. Jártak is egy ideig, de kiderült, hogy Petinek akkor tetszettem. Ezen Hanna nagyon berágott és szakítottak. Mi ezen összevesztünk Petivel és egy ideig nem is beszéltünk. Azt már nem tudom, hogy jöttek össze Vikivel.)
-Jaaj Hanna, rohadt fárasztó vagy ma.-mondtam, míg mentem kinyitni az ajtót.- Szia Peti!
-Szia Alex!-ölelt meg Peti.
-JÚJ, az ajándék!-és odaadott egy szivárványos zacskót Kíra. Egy közös kép volt benne. Kíra, Robi, Peti, Viki és én.-Ja és aláírtuk a hátulján!
-Köszönöm!-öleltem meg Kírát és Petit!-Amúgy a többiek?
-Nem tudtak eljönni. Robi a nagymamájához ment, mert nagyon beteg. Viki pedig a nagynénje esküvőjére ment.-mondta Peti.
-Amúgy köszi az ajándékot, nagyon tetszik.- mondta Hanna.
-Jaj, tényleg itt a te ajándékod Hanna...-nyúlt zavartan a zsebébe Kíra-Ööö....itt is van.
És Kíra kivett egy csomag rágót a zsebéből.
-Kösz-mondta szintén zavartan Hanna, majd felment a szobájába.
-Na, megmutatod a várost?-kérdezte Peti.
-Megmutathatom. Júúúj, a Balaton partján van egy nagyon jó kávézó szerűség. Elmegyünk oda?
-Jóóóó menjünk.- mondta Kíra. Ááááááá-sikítottuk egyszerre Kírával.
-Lányok, kimehetek, ha gondoljátok.-mondta Peti, de nem volt időnk mit mondani, mert Rita elkezdett sírni.
-Húzzunk innen!-mondtam riadtan és elindultunk.
Nagyon jól telt a napunk és szerencsére Kíráék este mentek csak haza az utolsó vonattal.:)
-Júúj nézd azokat a helyes srácokat! Minket néznek!-mutatott Kíra a mobil kávézó előtt lévő asztalnál ülő srácokra.
-Júj, tényleg tök helyesek.-mondtam Kírának.
-Lányok, ma másodszorra érzem úgy magamat, hogy nem vagyok ide való.-mondta Peti kicsit zavartan, mi pedig felnevettünk.
-Pisilnem kell.-mondta Kíra.
-Akkor menj.-mutattam a mobil wc-re.
-Nem merek.
-Elkísérjelek?De nem megyek be!
-Oké!-bólintott boldogan.
Elkísértem és visszamentem Petihez.
-Húúú, olyan jó, hogy itt vagytok!-mondtam Petinek és megöleltem.
-Igen, én is nagyon örülök.-és ahogy ezt kimondta egy felfoghatatlan dolog történt, MEGCSÓKOLT!
Elég hosszasan. Az asztalnál ülő fiúk "húúúúú"ztak egy sort, majd úgy megijedtem, mint még soha.
-Alexa! Bárcsak megáldott volna az isten egy kicsi aggyal legalább! És téged is!-üvöltötte az arcunkba Hanna.
-Alex, hogy tehetted ezt Robival? És te Vikivel? Peti, Robi a legjobb barátod!- nézett ránk Kíra szomorúan, úgy, hogy még mindenki minket nézett.
-Kíra, mi már szakítottunk Robival.
-Nézd meg jobban az ajándékod!-mondta szomorúan és lenézően egyszerre.
-Most, pedig irány haza!-húzott maga után Hanna.
-Te, pedig a vonathoz jössz!-mondta mérgesen Kíra. Ha lett volna nála másik ruha, akkor az emósat vette volna fel.
Mikor hazaértünk lefürödtem és bement a szobámba, ahol bekapcsoltam a tv-t. Anyuék kicsit megijedtek, hogy miért vagyok ilyen rossz kedvű a születésnapomon, de Hanna megnyugtatta őket, hogy hiányoznak Kíráék.
-Alex.-kopogott be a szobámba Hanna.-Miért csináltad?
-Ő csókolt meg!-mondtam Hannának, de mintha a falnak beszéltem volna.
-Nem csodálom, ahogy viselkedtél vele...megölelt, megölelted, vagy ő puszilt meg, vagy te őt...és ezt simán, akár Robi előtt is.-ezen, azért elgondolkodtam...:/
-Mert a barátom!
-Szerinted miért nem szerette Robi, amikor egyedül voltál Petivel? Mert féltett!-mondta "végszóként" és kiment a szobámból.
Most már sírva nyitottam ki a papírzacskót amiben a kép mellet volt még egy kép amit észre se vettem meg egy levél:
Az ő egyszerű kézírása és a kedvenc fotóm.♥
Ez most lényegtelen, de leírom. 2 hét van suli kezdésig.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése