-Verseny a suliig!-és elindult a suli felé.
-Istenem, még mindig azt hiszed, hogy legyőzhetsz?-mondtam nevetve.(Menet közben.)
-Hát megpróbáltam.
Mondta miközben megcsókolt.
-Ügyes vagy!
-Tudom! Hallod, nem fogunk elkésni?
-Nem.-fogta meg a kezem. -Tudod hova hoztalak?
-Ööö...a suliba?
-Na jó. Ez egy kicsit romantikusan fog hangzani, de nem az...
-Jó, oké..Mondjad már!-türelmenkedtem,
miközben adott egy puzsit a homlokomra.
-...ahol először megcsókoltalak! Reménykedtem, hogy rájössz erre magadtól is, hogy ne nekem keljen kimondanom -mosolyodott el.-de hát, ismerlek. Arra, hogy rájössz magadtól, hogy miért jöttünk ide, arra 1 Ft-ot se adnék.
Jót nevettem magamon, Robi meg azon, hogy milyen jókat nevetek a saját hülyeségeimen.:)
Odahúzott magához és megölelt.
A portás beengedett minket, de csak Robi miatt. Amióta fogadásból összegraffitiztem az a-sok ablakát azóta nem nagyon bír.
Kimentünk az udvarra. Odamentünk a foci pályára. És beugrottak az emlékek. Hannával veszekedtünk és félig hippis, félig emós legjobb barátnőm nyugtatgat engem, hogy nem baj, majd Hanna máskor berúgja a kapuba a labdát.(Aznap hippis kedve volt.) Utána hátra fordulok és, mint kiderült az egyik legjobb haverom ott állt a hátam mögött. Túl közel. És összeért a homlokunk. És ő megcsókolt(!!!). Én elötte nem tudtam mit érzek iránta. Azt hittem, hogy csak haverok vagyunk, de nem. Hiszen szeret, még most is. És én is őt.
És ennek a csóknak már másfél éve.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése